Hírek


2018-01-12 - Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy gonosz boszorkány
 

"Hol volt hol nem volt, élt egyszer vidéken, egy eldugott kis faluban egy csúnya, gonosz boszorkány. Nem ismerte a szeretet, a jóságot, a törődést - csupa sötét, önző és ártó gondolata volt. Gondolkodott, tanakodott ő már ugyan minek dolgozzon nap, mint nap? Hogy jól elfáradjon?? Vagy ha már muszáj dolgozni, akkor csak nagyon keveset, de pénze az aztán legyen! Hisz enni kell, és úgy gondolta, hogy jár neki a szép ház, autó is, ezért a gonosz boszorkány kigondolt egy nagyon csúnya tervet: elment gyanútlan emberekhez és szerzett pár aranyos tündéri kis szőrmók kutyust. Tudta, ezek a szőrmókok lesznek majdan az ő aranytojást tojó tyúkjai. Csinált is nekik helyet egyenesen a koszos, hideg tyúkólban, a sufniban, a disznóólban, nyúlketrecben, és fogta bezárta őket oda. Tudta, a pár kutyusból előbb utóbb sok-sok kutyagyerek is lesz, az pedig sok-sok pénzt jelent neki. Teltek múltak a hónapok, míg ő a jó melegben tengett-lengett és szőtte tovább gonosz terveit, a szőrmókok áztak, fáztak, sirdogáltak. Éhesek voltak, szomjasak, szeretetre, törődésre vágytak. Rabok lettek, ketrecek, sötét ládák foglyai. Néha a boszorkány kiment és tudták sírni nem szabad. Összebújva, rettegve várták ma vajon ismét verést kapnak ebéd helyett? Már nem álmodtak finom falatokról, simogató kézről, meleg pihe-puha ágyikról.... már nem álmodtak, csak túléltek…. Akinek ez sikerült. Idővel megszülettek a kis szőrmók-utódok, de a hideg, a kosz, a mocsok, a éhezés lebetegítette őket. Köhögtek, fájt a pocijuk, a lábuk?mindenki beteg lett..Boszorkány ritkán jött, és ha jött valakit kiválasztott és elragadott tőlük…nem tudták hová vitte, de soha többet nem hozta vissza.... Elvesztették a reményt. Nem álmodtak, mert nem tudták mi az álmodni… Aztán egy nap…hangok ismeretlen hangok..fény, kattan az ajtó, a zárak, a ládák kinyílnak! A gonosz boszorkány elmenekül!
Sok-sok fény! Emberek mindenütt! Hová visznek minket? Az emberek könnyeikkel küzdenek, vagy nem is tartják vissza: sírnak! Kedves emberek, kedves hangok, kéz ami nem üt, hanem simogat, gyógyít.
Megint ketrecek, de ezek már tiszták, és alattuk megy az út, majd autók tárulnak ki, mögülük finom illatokat érezni! Finom falatok. Tisztaság. Pihe puha ágyikó… jóság, szeretet, törődés.. Létezik ilyen? Lehet így is? Lassan, nagyon lassan visszatér a bizalom és az álmok… "

A történetet Melinda írta, és olyan jó lenne, ha mese lenne, ahogy a stílusa sugallja. Ha azonban mese, akkor rémmese, mert ez a kegyetlen valóság.

A szaporítótelepek világa valós. Magyarországon egész telpülések élnek belőle, nem csak a söjtöri telep tulajdonosa Thurid Heger, osztrák állampolgár, akit Ausztriában több év börtönre ítéltek állatkínzás miatt és eltiltották az állattartástól.

Nagy ügy! Megoldotta! Áthelyezte a székhelyét a határon túlra.

Azt gondolom azonban Thurid Heger nem egyszerű szaporító. Őt nem annyira a könnyű anyagi haszon semmint a büntetlen kegyetlenlenség - nem normális emberről beszélünk - KÉJE motiválta. Az, hogy ezekkel a szerencsétlenekkel bármit megtehet. Lassú kínhalálukat végignézheti.

Ép ésszel ugyanis nem gondolhatja valaki, hogy a 2 cm vastag tömör USB lapból készült leszögelt ládában, ahol saját könyékig érő ürülékükben táncolnak - igen, táncolnak, hisz az üledék felmarja a lábukat - a kutyák szaporodni fognak. Hogy fekszenek le, hisz ha lefeküdnek a folyósabb ürülékbe akár bele is fulladhatnak.
Nem volt más választásuk, álltak, egymásnak támaszkodtak és tartották egymást. Amig tudták, hisz volt, ahol a ládában, a 20 cm vastag megkövesedett fekália tetején munifikálódott kiskutya tetemét taláták az élők között.

Hogy körülményeik még élhetetlenebbek legyenek, a jóasszony képes volt fáradozni is: leszögelte a ládák tetejét, azaz volt annyi levegő, amennyi beszorult, a következő, két nap múlva történő megjelenéséig. S mindezt nyáron árnyékban 37 C-on.

Ezek a ládák azonban nem az árnyékon voltak, és hogy még inkább kuktákká válljanak, tetejüket ponyvával lefedte.
Értelme? Csupán annyi, hogy még iszonyúbb volt bent lenni.

Vajon hányan fulladtak meg?

S hogy hogyan szaporodtak? Két vemhes szuka került hozzánk a gondozásunkba vett 12 állat közül. Az egyikben négy halott kis magzat. Nem csoda, hogy meghaltak benne. A csoda - számukra nem örömteli - az lett volna, ha megszületnek.

Bármilyen szóvirágnál szemléletesebbek azonban a kórlapok, melyeket orvosaink felvettek, s ez csak egy idézet, de hasonló volt valamennyiükén:

Söjtöri Sára: "Symptoma:
Rendezetlen szőr, bolha ill. bolhaürülék. Bágyadt, szédelegve mozog. Hüvelynyílásából zöldesfekete bűzös váladék folyik. 36,5 C (hypothermiás, exciccált, kissé anémias
Ultrahang vizsgálattal magzati szívmozgások nem láthatók
Vemhes méh és petefészkek műtéti eltávolítása
A méh fala elvékonyodott, több helyen ruptura közeli állapotban."

A hozzánk kerültek közül 5 kutyát kellett azonnal infúzióra tenni: olyannyira kiszáradtak vagy gyengék voltak. Tizenkettőből 11-en cahexiások, azaz kórosan soványak (ez 20% feletti súlyhiányt jelent)

És nézzük az előírt vizsgálatokat: ekkor még számozva voltak, mint a lágerban, hiszen épp csak megérkeztek. Nevük korábban sosem volt. Söjtör 1, 2 - 12-ig. A söjtörkék:

Hasi és szív ultrahangra beutalva: 2., 3., 4., 5., 6., 7., 8., 9., 11.,

Nőgyógyászhoz: 2., 12. (mindkettőjükön életmentő nőgyógyászati műtétet kellett végezni

Ortopédushoz: 1., 3., 5., 10. (súlyos ortopédiai rendellenességek térdkalácsficam, törés, stb. miatt valamennyiüknek mindkét lábát műteni kell ill. kellett.

Szemészhez: 3., 5., 7. és 9.

Söjtör 5. és 9. szemészeti vizsgálatát kivéve valamennyi vizsgálat talált valamit, aminek nem örültünk. 12 kutyán eddig 7 nem-ivartalanítás jellegű műtétet kellett elvégeztetnünk. Hány százalék is ez?

A lelkük? Az egy külön "mese" lesz


videó: https://vimeo.com/246729336