Hírek


2017-12-22 - Erste: Higgy Magadban!
 

Részt vettünk az Erste: Higgy Magadban! pályázatán.
http://www.erstehiggymagadban.hu

Meglehetősen kalandos módon, ugyanis én megfogadtam: nem pályázok/pályázunk, mert bármilyen eredményt is érjünk el, a díjazottak között nem leszünk. Ez sokszoros tapasztalat. Az ember meg legalább maga ne tartsa már oda az orcáját a pofonnak. Állja, ha elkerülhetetlen, de ne keresse.

Szeretett gazdink-önkéntesünk, Editke azonban megtalálta a pályázatot, mégpedig 1 órával leadási határidő előtt. Úgy gondolta - nem tudja még, hogy az állatvédelem nem sikkes, mint támogatandó tevékenység és nem adott be hozzám hasonló számú (nyeretlen, ám megdícsért vagy épp "túl magas szinvonalúnak" titulált) pályázatot -, hogy ezt pont nekünk találták ki. és az éjféli határidőig hátralévő egy óra alatt benyújtotta egy korábban megvalósított projektünk vázlatát, másnap pedig exkluzálta magát felém.

Mint mondom, nem fűztem sok reményt hozzá, így legeslegvégig az esélytelen nyugalmával szemléltem az eseményeket, a pályázatot, amin illett volna szívinfarktust kapnom, hisz nagy volt a tét és a november 20-tól december 20-ig tartó szavazási időszakban, azaz 30 napon keresztül végig az élvonalban voltunk: a 288 indulóból teljes húsz napig vezettünk, és negyedik helyezettnél - azt is csak 4 napig - rosszabb eredményünk nem volt. Nagyon nagy segítség lehetett volna, ha nyerünk.

Hát "természetesen" nem nyertünk. Mégis érdemes volt részt vennünk, és hálás vagyok Editkének, hogy nélkülem benyújtotta. Lehurrogtam volna valószínűleg különben (lehet, tudta?)

Hihetetlen és számomra elképzelhetetlen intenzitású összefogás alakult ki értünk, mellettünk. Az összefogásban három szint volt elkülöníthető, és mind a három úgy dolgozott értünk, hogy bizony, állítólag kemény vagyok, de elbőgtem magam.

Azt mondják, az állatvédő szervezetek mindig nyírják egymást. Mondják ezt érvnek a pályaszéliek, ha kedvencüket jogos kritika éri (lévén ők szakmai észrevételeket nem képesek megítélni). Most, a szavazás kapcsán számát nem tudom, hogy hány állatmentő szervezet állt mellénk és kért a támogatóitól szavazatot nekünk. Szinte valamennyi, akikkel kapcsolatban vagyunk, akiktől állatot vettünk át. Munkát tett bele és egyik sem félt, hogy támogatóit azáltal, hogy megismernek bennünket elveszíthetné. Nagyon-nagyon jól esett az, hogy kampányoltak értünk és bíznak bennünk!

A következő réteg az örökbefogadóink voltak, akik személyes tapasztalataik alapján tettek hitet mellettünk és kérték meg barátaikat: olvasgassanak az oldalainkon, kövessék munkánkat és támogassanak, vagy éppenséggel kőkeményen kampányoltak értünk minden lehetséges fórumon.

A harmadik réteg pedig az oldalunk - így életünk - eseményeit követő, sokszor számunkra is ismeretlen emberek voltak. Közülük számtalan megszólított most bennünket: biztatott, hogy ránk szavazott, mert elismeri a munkánkat, jót kívánt a versenyhez.

Sajnos későn tudtunk elkezdeni hajrázni. Ennek is megvan a miértje. A mellettünk álló, minket leginkább támogató szervezetek este 10-ig mentésen voltak, (igen, ezt is együtt, békében, együttműködésben), s csak utána tudták elindítani a "motort". Nekünk szintén a kutyák ellátása - tisztaság, főzés, orvoshoz vitel, gyógyszerezés - az első, utána jöhet csak minden más.
Ha a verseny négy órával hosszabb, megfordíthattuk volna, hisz az első helyezett komolyan megijedt, segítséget kért, olyan ütemben jöttünk fel.

Tudtam, csak akkor nyerhetünk, ha az első helyen végzünk, a közönségszavazás első helyezettje ugyanis automatikusan díjazott. Tudtam azt is, a zsűri meg sem lát bennünket egyéb esetben.

Így lett.Ezzel együtt a számunkra pozitív egyenlege van ennek a versenynek: megtudtuk, kik és hányan becsülnek, dolgoznak is akár értünk, ha kell! Köszönjük a barátságukat!

Lehet, lett egy új barátunk is. Ezt majd megmutatja az idő. Az első helyezettől ugyanis egy nagyon szép levelet kaptunk, melyben elismerte a helytállásunkat, sajnálkozását fejezte ki, hogy nem lettünk díjazottak, gratulált a munkánkhoz, és együttműködést - a programjainkhoz helyszínt - ajánlott fel. Élünk vele. A program költségeit majd valahogy kigazdálkodjuk.

Azt meg minek támogatni, aki anélkül is csinálja??? Na ugye!

(Kata)