Napjainkban nagy hangsúlyt kap a média köreiben, továbbá az állattartók környezetében is a felelős állattartás fogalma. Ennek ellenére sajnos számos gazdi a mai napig nincs tisztában a fogalom valódi értelmével. Mit is értünk ez alatt? Sokak számára ez csupán annyit jelent, hogy élelmet és lakhatást biztosítanak az állatuk számára. Ez azonban közel sem elégíti ki a fogalom valódi jelentését. Az alapvető szükségletek kiszolgálásán túlmenően számos egyéb teendőnk is van a kedvenceinkkel kapcsolatban. Sok tényező közül talán a legfontosabbak a következők: a megfelelő táplálás, az állat saját igényeit kielégítő környezet teremtése, a rendszeres (félévente, évente) állatorvosi vizsgálatok biztosítása, szükség esetén a kezelések, az oltások beadatása, a rendszeres külső és belső élősködők elleni védelem, és nem tenyészállatok esetében az ivartalanítás. Összességében az előbbiekben felsorolt pontok betartásával valóban elmondhatjuk magunkról, hogy felelős állattartók vagyunk.

Az ivartalanítás előnyei és kockázatai:
A mai ismereteink szerint az állatok és a mi szempontunkból is szinte csak előnyeit fogalmazhatjuk meg az idejében elvégzett ivartalanításoknak.
A médiából, a hirdetésekből vagy akár a saját tapasztalataink révén is naponta szembesülünk azzal a problémával, hogy az utóbbi időkben különösen megnövekedett a gazdátlan kóborló állatok, a menhelyeken élő kutyák, cicák száma. A nem kívánt vemhességek következményeként a kisállatok gyakran az utcára kerülnek, élelem és otthon nélkül bolyongnak. A szerencséseket új családba vagy egy menhelyre befogadják, az esetek kevésbé pozitív kimenetelekor azonban sokszor végzik az út szélén elütve vagy másik eb által bántalmazva, sokszor halálos sebeket szenvedve halnak meg. Amennyiben a szaporodásuk megfelelő mértékben „koordinálva”, felügyelettel zajlana, ezek a problémák mind elkerülhetőek, mérsékelhetőek lennének.
Az állat szemszögéből nézve számos egészségügyi probléma előzhető meg az idejében elvégzett ivartalanításokkal. A legtöbb ivarrendszert érintő panasz okozójaként majdnem minden alkalommal valamilyen hormonális háttér felderíthető. Az emlő-, a hüvely- és méhdaganatok, továbbá a méhgyulladás, az álvemhesség, illetve bizonyos bőrbetegségek egyértelműen visszavezethetők az ivari működést szabályozó női nemi hormonrendszer kóros működésére. Sok esetben ezek az elváltozások életveszélyes állapotot eredményezhetnek, akár az azonnali életmentő műtétre is szükség lehet. Ezek nyilvánvalóan nagyobb műtéti kockázatot jelentenek az állat számára a tervezett fiatal, egészséges korban elvégzett preventív beavatkozásokhoz képest. A nőstény állatokkal párhuzamosan a hímivarú egyedek tekintetében is a korábban ismertetett problémákhoz hasonló ivarrendszert érintő betegségek fordulhatnak elő. Számos esetben a herék, a mellékherék és a prosztaták gyulladásos, cisztás és daganatos degeneratív elváltozásai okozzák a kellemetlen és sok esetben kifejezetten fájdalmas panaszokat. Többnyire a problémák leginkább az idősebb (> 7év) korosztályban jelentkeznek (DE, fiatalabbakban is előfordulhatnak!), így az operáció kockázata az ő tekintetükben is magasabb az idejében elvégzett beavatkozásokhoz képest. Fontos azt is ismernünk, hogy ezen megbetegedések megjelenésekor szinte minden esetben a kezelés részét képezi az ivartalanítás, hiszen a kevés kivételtől eltekintve általában nem elegendő a gyógyszeres terápia. Így számításba kell vennünk azt, hogy a már kialakult problémák kezelésekor fokozott kockázattal jár az operáció elvégzése, ezért időben mérlegeljünk!

További előnnyel jár az is, hogy az ivartalanított állatok esetében a szökési kedv, az ellenkező nem keresése, a rendszeres jelölgetések, valamint a nemi okokra visszavezethető agresszivitás mértéke is a legtöbb esetben csökken. Sokan tartanak attól, hogy az operáció elvégzése után az állatuk viselkedése megváltozik majd, félénkek, bátortalanok lesznek, azonban ez azon tévhitek egyike, amely korántsem valós megfigyelésen alapul. Tény, hogy a legtöbb állat aktivitása a nemi hormonok hiánya miatt részben csökkenhet, de ez nem olyan számottevő, hogy jelentős mértékben befolyásolná az állat személyiségét.

Az ivari ciklus hiányában számunkra kedvezőbb és kényelmes körülményt jelent az is, hogy az operáción átesett állatok esetében az ivaros társaiknál tapasztalható évente általában 2x kb. 3 hétig tartó ivarzás (vérzés, nyugtalanság, jelölgetés…) kellemetlen körülményeitől is mentesülünk.

Hátránya:
Ez nem a megfelelő kifejezés, mert a hátrányát eddigi ismereteink szerint nem igazán ismerjük. A negatívumként felhozható tényezők az altatás kockázata, a lábadozás és természetesen a későbbiekben a szaporodás lehetőségének hiánya jelentik. Mérlegelve azonban a kialakuló betegségek súlyosságát az altatási kockázat és a problémás lábadozás eshetősége azok mellett eltörpülnek.

Mikor javasoljuk az operáció elvégzését?
A szakirodalomban az ivartalanítás javasolt időpontja egyelőre nem egyértelműen meghatározott, azonban abban minden állatorvos egyetért, hogy azt minél korábban kellene elvégezni. Az európai országokban praktizáló állatorvosok nagy része úgy gondolja és rendelőjében ezt az elvet követi is, hogy erre a legalkalmasabb időpont az ivarérettség elérésének a környéke. Bizonyos fajtájú kutyák esetében (nagytestű egyedek) ez kissé tágabb intervallumot jelenthet, de általánosságban elmondható, hogy az állat körülbelül 6-8 hónapos kora közé esik. A tévhitek közé tartozik az a gondolat is miszerint az állatoknak szükségük van arra, hogy legalább egyszer ivarzásuk legyen vagy kölykeik szülessenek. Ezek az állítások semmilyen hivatalos kutatásban nem nyertek bizonyságot, sőt többször bebizonyították azt, hogy az ivarzás, esetleg az utána kialakult álvemhesség állapota, az emlők váladéktermelése valamint az ellés és az utána való szoptatás megléte nagyban megemelte a későbbiekben előforduló emlődaganatos elfajulások előfordulási arányát.

Az ivartalanítás menete:
Egy előre megbeszélt időpontban éhgyomorra reggel kell érkezni kedvencükkel, majd még aznap késő délután hazamehetnek a betegeink. Az érkezést követően egy alapos fizikális vizsgálaton esnek át: a hőmérséklet mérése, a nyálkahártyák állapota, a hidratáltság megítélése, a nyirokcsomók tapintása és mérete, a mellkas, a szív hallgatózásos vizsgálata, a testtömeg mérése következik. Azoknál a betegeknél ahol az altatási kockázat magasabb, előzetes vizsgálatokra (műtét előtti rutin vérvétel, mellkasi ultrahang, EKG vizsgálat) is szükség lehet. Amennyiben a vitális paraméterek rendben vannak egy véna kanült majd nyugtató, előkészítő gyógyszereket kapnak (premedikáció) és a folyadékháztartás fenntartása érdekében infúziót kötünk be. Egy kis idő elteltével az állatok a számukra legmegfelelőbb altatószer kombinációt kapják vénásan (indukció). A megfelelő bódultságot elérve légcsőtubust helyezünk be, majd a narkózist inhalációs formában, az altatógéppel folytatjuk. A jelenlegi ismereteink szerint ez a legkisebb kockázattal járó altatási technika. Az operáció teljes hosszában kiemelt figyelemmel vagyunk a beteg aktuális állapotára, ezt fizikálisan, illetve monitorozó eszközökkel is követjük.
A rutin eljárások alkalmával mindkét petefészek és a méh, a hímivarú állatok esetében pedig a két here és a herezacskó kerül eltávolításra (castratio scrotum plasztikával). A tévhitek elkerülése végett a mai kisállatorvosi gyakorlatban az ivartalanítás hivatalosan elismert módszerei a nőstény kutyáknál és macskáknál a méh és a petefészkek (ovaryhysterectomia) vagy csak önállóan a petefészkek (ovaryectomia), illetve a kanoknál, a kandúroknál a herék teljes eltávolítása jelenti. Semmilyen más formája (az elkötés, a lekötés, a kimetszés) nem elfogadott és nem megfelelő eljárás a kisállatok kezelésénél, ellentétben bizonyos haszonállatok- pl. a kereső kosok- esetében alkalmazott eljárásokkal szemben.

A műtét ideje alatt az állat olyan mélységű narkózisban van, mely alatt fájdalmat már nem érez. A posztoperációs időszakban fájdalomcsillapítót kapnak injekcióban, így a fájdalom az ébredés után is csillapításra kerül. A legtöbb állat esetében a műtétet követő napokban már nincs szükség külön fájdalomcsillapításra, de az érzékenyebb betegeink esetében egyedi elbírálás alapján természetesen egy pár napig szájon át adott gyógyszerekkel enyhítjük a kellemetlen érzést.

A beavatkozást követően a teljes ébredési szakaszban mi felügyelünk az állatra, így amikor délután a gazdik értük jönnek gyakorlatilag lábon, teljesen ébren hagyják el a rendelőt. Aznap kissé bágyadtabbak, elesettebbek lehetnek, esetenként hányás és étvágytalanság is előfordulhat náluk, de azt követő napokon már ez is elmúlik majd. Alapvetően azt szoktuk tanácsolni, hogy aznap, esetleg másnap kiemelten felügyeljék az állatokat, de utána már nem feltétlen szükséges otthon maradni velük. A seb védelme érdekében a gallér viselését minden esetben javasoljuk a varratszedésig, amelyre a műtét után 10 nap múlva kerül sor. Ekkorra gyakorlatilag mind testileg, mind lelkileg annyira rehabilitálódnak, hogy a seb körüli szőrnyírástól és egy kisebb sebhelytől eltekintve szinte nyomtalannak tűnik a beavatkozás.

Összegezve a fent kifejtett gondolatokat, az ivartalanítás mellett csak pozitív tények sorakoztathatók fel, melyek mellett minimálisnak tekinthetők a kockázatok. Így az időben elvégzett ivartalanítás nagyban elősegíti kedvenceink életének és a jó egészségi állapotuknak a hosszú éveken át történő megőrzését.

A cikket írta: Dr. Nyomárkay István, állatorvos
www.bardosallatorvos.hu