Yorkie fajtamentés


2015-07-31 - Pifu
 

Pifu 2011. május 3-án született, ivartalanított 3 kg alatti súlyú yorkshire terrier kisfiú: egy család felbomlása, majd újjászerveződése miatt vált persona non gratává. Az előző barátnő kutyája volt.
Sokat gondolkodtam, milyen élete lehetett, költői a kérdés „mire tanították”. Csak úgy volt… mert jól mutat. A nevelés, foglalkozás teljes hiányát mutatja, hogy hozzánk kerülésekor a legnagyobb természetességgel sétált az ebédlőasztalon, sőt, az ott lévő, összehajtott, vasalt ruhából fészket csinált, és …. beletojt, a végtermékét jól beletaposva. Persze, nyilvánvalóan így nem volt kellemes lakótárs. Mi sem hirdettük, pedig augusztus óta nálunk van.
És fel kell tennem a kérdést: az ő hibája volt ez? A válasz: nem. Pifu ugyanis két és fél hónap alatt fogyaszthatóvá vált.
Nem, nem volt sima az eleje, hiszen nem volt hozzászokva az oda-vissza kommunikációhoz. Számtalanszor el kellett mondani neki, hogy neeeem, lehet, hogy asztal magasan van és mindent belátsz róla, de nem táborozol az ebédlőasztalon, nem eszed le róla az ott lévő kaját, nem pisilsz be, nem lafatyolod ki a kávét, és nem jelölgetsz a lakásban. Nem kellett – nem a stílusunk – erőszakot sem alkalmazni, csak kompromisszumokat kötöttünk, és kapott egy alternatívát: asztal helyett a saját megfigyelőállást – egy széket -, mindenből egy falat kóstolót, így a kíváncsisága is kielégült, dicséretet, eufóriás örömsikoltozást, ha valamit jól csinált, és egyértelmű visszajelzést, ha nem. Nem is egyszerre hagyott fel a kellemes együttélést lehetetlenné tévő „furcsaságaival”, szépen lassan léptünk előre, amíg egyszer csak azon kaptuk magunkat: teljesen fogyasztható, örökbefogadásra érett. És szemben a négy évével, két és fél hónap kellett hozzá. Meg kicsi törődés. Tényleg nem sok.
Pifu hihetetlenül kedves kiskutya. Imád hízelegni, ölben aludni, pocakot vakartatni, sétálni a gazdival. Ezekért – meg az ennivalóért – a lelkét eladná. Ha a konyhában bármilyen tevékenységet észlel, azonnal ott terem és percek alatt extázisba hergeli magát, ül – vagy épp: előre, hátra, de jobbra-balra is ugrál, mint egy kis kenguru, szinte ülő testtartásban, s közben, a két kis kezével „imádkozó sáskázik”, hogy neki, neki, ne a másiknak adjak először. Az elsőbbséget azonban mindig azzal próbálja megszerezni, hogy magasabbra ugrik, jobban láttatja magát a másiknál, sohasem agresszióval. Az teljesen hiányzik belőle. Nagyon sok, különböző korú, habitusú, nemű és méretű kutyával él együtt: a játékaikban nem vesz részt, a fogócska, birkózás nem az ő műfaja; a különböző játékokat azonban begyűjti, dobálja, cuncogtatja, és bohóckodni, az emberrel fogócskázni is imád, ha a gazdi partner hozzá.
Nyugodt, nem sokat ugató kutya. Akár dolgozni is vihető. Valószínűleg örülne nem túl hangos, nem túl kicsi, de játékos gyerektársaságnak, mert a gyerekek mindig felkeltik az érdeklődését. Viselkedése alapján második kutya is lehet, de a folyamatos kutyatársat nem igényli. Szépen, „udvariasan” sétál, azaz mindig figyeli a vele lévő embert is.
Az ideális többgenerációs család lenne a számára, de nagyon sok felállás megfelelő lehet neki. Nagyon megérdemli, és nagyon igényli is a szeretet. Kérjük, olyan jelentkezzen csak, aki valóban egy életen át szeretné, és ismeri az „örökre” fogalmát, hiszen örökbe fogadja.

kapcsolódó oldal: http://xn--llatsember-r4a4h.hu/allatok_gazd.php?id=000886