Yorkie fajtamentés


2015-07-13 - Dotti
 

Dotti szaporítótól szabadított, állatorvosunk becslése szerint 2010 III. negyedévében született ivartalanított yorkshire terrier kislány.
Ha Dottit két szóval kellene jellemeznem, a legfontosabb a belátás és az alkalmazkodóképesség. Természetesen nem ilyen „egyrétegű” a jelleme, ám valahol az összes többi tulajdonságának hátterében fellelhető ez a két tulajdonság, és a többi ezekből fakad.
Hat kutya került vele együtt hozzánk. Idegileg valamennyien rettentően megviseltek, sérültek voltak, az emberrel bizalmatlanok, alapállásból rettegők. Bár a környezet azonos volt, Dotti – talán belátóképességének hála (ez van, ha tiltakozom is ellene) – jobban átvészelte a vele történt borzalmakat, kevésbé volt összetörve, hamarabb nyitott ismét az ember felé , mint a többiek.
A disznóólba zártság, ingerszegény környezet miatt tapasztalatai és ismeretei a világról lényegében a nullával voltak egyenlőek. Mégsem vesztette el szellemi nyitottságát. Ő volt az, aki az új életet (fésülés, fürdés, lakáshasználat, séták, kutyaruha, autó és sorolhatnám) leghamarabb elsajátította, és szemben a többiekkel, első pillanattól igényelte, hogy a dolgát a lakáson, közvetlen lakókörnyezetén kívül végezhesse el. Természetes intelligenciájának és megfelelési igényének hála, gyorsan megértette az új szabályokat, elvárásokat, és alkalmazkodott ezekhez, ahogy az új kutyatársakhoz is: egyetlen egyszer nem keveredett konfliktusba velük, sem párna, sem tányér vonatkozásában fennálló vélt vagy valós jogok miatt.
Szívesen van a többiekkel, de önálló portyákat is örömmel tesz a kertben, lakásban. Igazándiból ő az, aki úgy van, hogy nincs is, mert nem zavar, nem erőszakos, nem tapos le más kutyákat, és a gazdit sem fejeli le nagy igyekezetében, hogy orráig ugrálva észrevetesse magát. Az persze, hogy nem erőszakos, nem jelenti azt, hogy a törődést, simogatást, odafigyelést ne igényelné. Ő szép csendben vágyakozik rá, hálás érte, de nem tapossa ki magának, ahogy például zokszó nélkül elfogadta, mikor fertőző beteg volt, a napokon keresztül tartó magánzárkát is.
Az előéletéből adódó hiányosságokat ügyesen hozza be. Gyors felfogású, amit egyszer megmutatnak neki és megért, általában nem kell kétszer mutatni, mivel együttműködő, csinálja máris. A pórázon menést tanulta, tanulja legnehezebben: ez annak tudható be, hogy mostani lakhelye biztonságot ad neki, szívesen van itt. A körlet elhagyása már frusztrálja (visszajöhetek?), így az új ingereket inkább helybe szállítva szereti, nem úgy, hogy neki kelljen kilépni értük az – egyenlőre még – némileg gyanús, nagyvárosi környezetbe. De ez is alakul már.
Dotti étvágya talán túlontúl is jó. Erre oda kell figyelni. Ha azonban megérti, hogy holnap is kap eleget, akkor beáll normál szintűre.
Dottika olyan családot szeretne, ahol bátorítják, ahol megértetik vele: ő is „elmondhatja”, mit szeretne, szívesen figyelembe veszik, és nem kell pusztán egy életen át – ahogy eddig tette – alkalmazkodnia. Dottiban rengeteg a lehetőség, csak ki kell bontani belőle. Ez szeretetet, odafigyelést igényel és akkor csodálatos gazdagság fog kibontakozni belőle, mert nagyon jó természetű, kedves, derűs kislány.

kapcsolódó oldal: http://xn--llatsember-r4a4h.hu/allatok_gazd.php?id=000879