Cegi 2008. június 17-én született, ivartalanított yorkshire terrier fiú kutya.
Gazdától került hozzánk, netes hirdetés alapján, Ceglédről (innen a név). Megkapta népünk az ultimátumot: vagy viszi valaki, vagy lealtatják. A hirdetésből nagyjából kiderül az is, mennyire szerették, milyen állapotban volt. Pedig hét évet eltöltött valakivel, valakinél…..
Cegi csupa raszta, gyanakvó kis jószág volt. Miután lekopaszítottuk, igazán nem találtunk kutyát a bunda alatt. Mikor állatorvoshoz jártunk vele, legszívesebben táblát tettünk volna a nyakunkba, „Nem a mienk!! Most mentettük”…. soványsága miatt mindenütt úgy néztek vele, mint a véres rongyot.
Igen, állatorvos. Rövidesen kiderült: gondok vannak, és ebből általános elhanyagoltsága, erős inygyulladása, ínysorvadása a „pite”: 6/6-os szívzöreje van. A gazdi nem tudta volna???
Erős hidegzuhany következett, leletét bemásolom a pontosság kedvéért: „bal- és jobboldali 6/-os sytolés szívzörej. A jobb pitvar üregrendszere súlyosan tág, a két pitvar közti sövényen folytonossági hiány igazolható. Jobb kamrai hypertrophia, a jobb kamra üregét egy sövény választja kettő, .u.n. double-chambered right ventrichle. Aorta áramlási sebesség: 67 cm/sec – csökkent, art. pulm áramlási sebesség: 5,6 m/sec fokozott. Sinus tarchicardia 156/perces szívfrekvencia. Diagnózis: pitvari septum defektusra utaló lelet, double chambered right ventricle, pulmonális stenosis. Terápia: a szív gyógyszeres kezelést nem igényel . Ez tehát veleszületett betegség.
Ceginek a lelete alapján nem igazán kellene már köztünk lennie. Orvosa figyelmeztetett: ha hízik, köhögni fog. Valószínű, Cegi nem értette a leletet, legnagyobb örömünkre ugyanis: meghízott (teljes mértékben kajamán, lassan fogyóztatni kell), erős, mint a bivaly, imád sétálni, hízeleg, kirobbanó erőben van. Rettegtünk a nyártól, hogy fogja bírni: bele nem látunk, de a világon semmi jelét nem mutatta, hogy bármi baja lenne.
Ez viszont nem jelenti azt, hogy a lelet téves. Több vizsgálat igazolta, hogy sajnos így van. Sokáig gondolkoztunk, feltegyük-e Cegit gazdikeresőnek, hiszen rá fokozottan kell vigyázni, és el kell fogadni a tényt, hogy nagy valószínűséggel nem lesz matuzsálem, s ezen segíteni sem lehet. Nem gyógyszerezhető.
Ahogy magához tért azonban kibontakozott az énje, ami tündéri. Megérdemli, hogy megmutathassa, legyen valaki, akinek ő az egyetlen, és talán egy nagy falkánál nagyobb nyugalom sem ártana…. Megpróbáljuk.
Cegi nagyon érdekes kutya. Bár nem látszik rajta, hogy rosszul lenne (nem liheg, nem lélegzik nehezen vagy kapkod levegő után, mégis olyan, mintha egy kapcsoló lenne rajta. Időnként szinte „kikapcsol”, észre sem venni, aztán váratlanul „turbó-fokozatra” vált: feldönt az ajtónál, ha a fürdőszobába mész (a kétszer étkezők külön „nasiztatásának” a helye), ahány fürdőszobaajtó-nyitás, ő ott van. Ilyenkor mindig „bekapcsol”. Ahogy egyre erősebb lett, felvett egy nagyon vicces új szokást: ha valamit nagyon akar (és vagy el tudja táncolni, mi az, vagy nem), izgatottságát, elszántságát harcias „kapálással” fejezi ki: úgy kapál, kapar a lábaival, mint egy rohamra induló bika – de ő nem rohamoz senkit, semmit, lévén az aggresszió számára ismeretlen fogalom. Nem vesz elégtételt például, ha gonoszabb jószágok (pl. Öcsikék) fenékbe harapják. Valószínű érzik rajta ezt, vagy hogy beteg, ezért teszik.
Másik mókás szokása, hogy ha valakinek hízelegni akar, erővel nekinyomakszik a lábának, majd a lábai között átpréselve magát, a szzámára kedves ember lábai között nyolcasokat ír le, igen gyorsan szaladva. Utána a hátára vágja magát, elégedetten vigyorogva zsebeli be a simit.
Mostanra nagy hízelgő lett. Szeret kint lenni nézegetni, de csak akkor, ha tetszése szerint lehet, kint és bent. Ezt próbálgatja is: sokat kéredzkedik ki-be. Mostanra kezdett csak el játékokkal játszani, de azt nem nagyon forszírozza, mert a nála erőszakosabbak elveszik tőle. Inkább próbálkozik az emberrel játszani, mindenféle kétszemélyes játékokat: fogócskázni csalogatja a gazdit, mancsozik vele.
Erős orgánuma van, és jelzi az eseményeket. Ha hagyják, házőrzőként kibontakozik. Ha nem szabad, kis szájbiggyentéssel tudomásul veszi, elhallgat. Az viszont nagyon fontos neki, hogy társként kezeljék: a tekintetét viszonozzák, a szemébe nézzenek, jegyezzék, foglalkozzanak vele.
Ilyen gazdit szeretnénk neki, és aki megfelelően tud vigyázni rá, és tudomásul veszi, ha eljön a nap, amit nem szeretnénk.

kapcsolódó oldal: http://xn--llatsember-r4a4h.hu/allatok_gazd.php?id=000868