Yorkie fajtamentés


2015-07-20 - Karak - GAZDIKERESŐ!
 

Nem gondoltam, hogy eljön ez a nap, de igen, nyugodtan mondhatom: Karak gazdikereső lett.
Nehéz róla írni, mert nem szerezetem a nagy szavakat, amúgy is sok populista melodrámát olvas az ember manapság, az állapotára pedig, melyben hozzánk került a szavak… sekélyesek. Vagy az enyémek kevesek.
A kutya, aki ma 7 kg, és még jöhetne rá súly, ha a gerince engedné,akkor 3,7 kg se volt, ő maga kóma széli állapotban az éhezéstől. Állandóan összeesett, kábultan nézett ki a fejéből. A bőre – mert szőr épp csak helyenként lengedezett rajta, vastag, mint az öreg szőlő törzse: vastag, fekete és töredezett, helyenként – és ez nem vicc – akár fél cm vastag a sebektől, koszmófelrakódástól. Szeme kifolyóban, a füle fekete karfiol, hallójárat benne sehol.…….. Néztük, és midig igyekeztünk a legsürgősebb foltoznivalót épp előszedni: volt nálunk szemműtéte, kétszer, perforált szaruhártyafekély miatt, hallójárat kiírtása, majd – mivel rosszul sikerült –megismételve, két MRI, amely HÉT aktív sérvkaput fedezet fel a gerincén, és ebből HÁROM gerincműtét. Elmondani is sok, nemhogy ilyen lepusztultan felállni belőle. De a műtét kényszer volt, mert háromszor kezdett lebénulni. Tudtuk, nem biztos felébred, de nem volt választás.
Ő pedig minden alkalommal megküzdött magáért. Ember erre képes lenne, vagy hatalmas önsajnálatba esne inkább.
Ezzel, szemben Karak…..
Karak nem. Ő még fel sem tudott állni, de már VEREKEDETT: ha valami – szerinte – rusnya pofájú kutya közeledett, lecsapott. Épp felállni tudott még, és már ugrotta salto mortalékat a jutifalatokért, szó szerint nem tudtuk soha, hol fog landolni. fejen, vagy talpon, ott ahol szerette volna, vagy egy méterrel arrébb. Lecsapott, majd jajgatott, mint akit nyúznak, mert hogy is lehetne ő, a szegény, beteg kutya az agresszor. Eltanulta egy társától, hogy ilyenkor emelgesse a lábát, jaaaj, megharapták , és rendszeresen elvétette, mert azt a lábát mutatta, hogy fáj, amelyiket a másik el sem érhette. Bár a járása, mint a birodalmi lépegetőé a csillagok háborújából, ha a fürdőszoba felé indulok – ott szokta az extra étkezést kapni – letarol mindenkit, engem is, és ezer százalék, hogy ő dübörög be elsőként…
Aztán jön Karak és a személyzet kérdése… Hát igen. Az Úr kézben tart bennünket. Határozottan sikkangat, ha be akar jönni a kertből, és bár fel tudna jönni (időnként lebukik), kézben cipelteti be magát. A fizikoterápián is folyamatosan nemtetszésének ad kifejezést, hogy a dolog kellemetlen, jelzi, hogy tudna ő harapni, csak a jólneveltsége tartja ettől vissza, de dudogni, káromkodni szabad azért, ugye? Meg amúgy is, halálosan unja ő ezt az egészet, meg hogy ezek a nők mind az ő testét fogdossák! És egyébként is! Kis pénz, kis foci! Hát csak tolják a szájába a cuccot, akkor esetleg… A víz alatti futópad meg, na hát az egyenesen perverz.
Karaknak mindenről van véleménye, és természetesen el is módja. félbénán is rabol, lop, csal hazudik, megszerez, ellenőriz: nincs nélküle lomtalanítás, lazán elcseni a kápiapaprikát a piaci bevásárlásból, majd elinal úgy, hogy senki nem éri utol, és elégedett pofával bezabálja, lelki probléma nélkül leül a matracomra, „olvassa a könyvem”, és beleiszik a kávémba, és kikéri, ha arrébb tessékelem.
Karak tehát van. Folyamatosan jelen van, irányít, véleményez, elvár, manipulál, szempillát rezegtet.
H a végigvesszük szárazon Karak tulajdonságait, az jönne ki végeredménynek, hogy ez egy…. nem annyira szimpi jószág.
Ám egyben a Karak-jelenség: IMÁDNI VALÓ. Ahogy át tudja hidalni a nyelvi akadályokat, ahogy egyértelművé teszi a véleményét – mindenről van – ahogy habzsolja az életet, mert végre van neki… ahogy küzd, az valami hihetetlen.
És egy nagyon nagy ajándékot kaptunk tőle: egyre hízelgőbb.
Mikor hozzánk került, egy gyanakvó komputer volt: betáplálta az adatokat, értelmezett, és köpte magának az eredményt: EMBER! VESZÉLYES! Megvolt az oka erre. Most egyre hízelgősebb lesz. Egyre több, a különböző kutyák látogatásairól készült képen erőlteti, - és nem nagyon kell, hiszen őt nem lehet nem észrevenni -, hogy simogassák, a célszemély ölébe csápolja magát, kaszáspók-szerű lábaival, és elégedetten vigyorog a többiekre: megcsináltam lúzerek!
Időnként bepisil, bekakil. De könyörgöm! Hát erre van a személyzet! És majd ha megérdemlik, akkor tartani fogja. És pont.
Ha a vén gané levett teljesen a lábadról, ahogy engem is, biztosítod minden óhaját, vállalod, hogy wellnessbe hurcibálod, és szeretsz nevetni (ő ezzel fizet), esetleg elgondolkozik rajta, hogy áthelyezi Hozzád a székhelyét…. Tényleg, jól főzöl?

kapcsolódó oldal: http://xn--llatsember-r4a4h.hu/allatok_akt.php?id=000883