Yorkie fajtamentés


2016-03-16 - Bono
 

Bono 2012. november 29-én született, ivartalanított yorkshire terrier fiú.
Gazdái adták le egyesületünkhöz, költözésre hivatkozva, mondván, új albérletükbe nem vihetik magukkal.
Bono hozzánk kerülésekor vegyes képet mutatott: kozmetikázva régen lehetett, elég ápolatna volt, arra viszont hangsúlyt fektetett a gazdi, hogy oltásait rendezze. Sokat nem sétálhatott inkább a kertben s.k. kellett valószínűleg maga magának megoldania a mozgásigényét, mert pórázon egy katasztrófa volt, mikor hozzánk került. Megint van ellenpont viszont: emberekkel kedves, nyilt, jól kommunikáló, amiből egyértelmű, hogy bántás nem érte, jól bántak vele, csak túl sok időt nem szántak rá.
Bono nagyon gyorsan és jól beilleszkedettt a falkába. Nem meghatározó tagja, nem különösebben észrevehető, inkább háttérbe húzódó kutya. Egyetlen egyszer nem keveredett fegyveres konfliktusba a többiekkel, ami esetenként nem volt egyszerű, hiszen mindenütt - a kutyák között is – vannak kivagyi figurák, akik csak úgy időtöltésként is összehoznának egy kis szájkaratét vagy bunyót. Soha nem sikerült Bonot ezekbe a manipulációkba bevonni, mindig udvariasan kitért. Az ételosztásnál ugyanez. Szép intelligensen a háttérben maradt, nem üvöltött, vagy taposta a többi tyúkszemét, kivárta a sorát, ami pont ezért – és mivel azért mindig gondosan, jól látható helyre pozicionálta ilyenkor magát – soha nem az utolsó volt.
Bonóval öröm együttélni. Rettentően igényli a szeretetet, ki tudja fejezni a sajátját, folyamatosan adja a jelzéseket az ember felé, hogy szeretlek, fontos vagy nekem! Ha a gazdi dolgozik, szép csendben elvan, a gazdihoz lehető legközelebb lévő ponton lefekve, időnként jelezve, hogy „nyugodtan simogass ám meg, ha akarsz, szívesen veszem” de nem túllépve ezen. Abban a percben azonban, hogy megkapja a jelet: „Jöhetsz! A tiéd vagyok!” kilő, mint a rugó, ölel, csókol, ülbe ül, dorombol, kezet, fülcimpát rágcsál leheletfinoman, bohóckodik, artistaprodukciót prezentál. Ha ilyenkor más kutya zavarja köreit, ezt rossz néven veszi, de csak egy elfojtott, fogai közt kisziszegett anyázással konstatálja, nem ragadtatja magát fizikális tettekre.
Imádja a gyerekeket! Ha lehet, velük még kedvesebb, simulékonyabb és elfogadóbb, mint a felnőttekkel! Kutyát szerető, igényeit elfogadó, és pihenési, nyugalmi igényeit tiszteletben tartó gyerek mellett egy kincs! Ott kibújik belőle a hancúrozó kisördög, de sohasem úgy, hogy a másiknak fájjon!
Lenne benne házőrző véna, amit mi sajnos kénytelenek vagyunk leterrorizálni, hisz sokan vannak, ha mindenki őrizne….. hát messze elhallatszana. Ő viszont – mint minden mást is – tudomásul veszi, együttműködik, ha ebben éppen nem is annyira lelkesen. Így tehát nem sokat ugat, időnként rendez csak egy-egy kapudöngető vágtát, ha mozgást lát az utcán, aztán rögtön eszébe jut, hogy jaaa, ezt nem szeretik, és akár még szólni sem kell, kézjelzésre befejezi.
Három dologból nem elég neki soha: szeretgetés, séta és ennivaló. Ezért a séta elején még húz, mint a gőzmozdmony. Ha viszont a napi három sétája leendő családjánál beáll, tudja, ebből is minden nap megkapja a részét, lenyugszik, hisz nagyon okos, megérti. Leendő gazdijának vigyázni kell majd a vonalaira, mert ő nem vigyáz. Bármi marad a többiek UTÁN, azaz: csak ha már otthagyták a táljukat – azt ő, előzékenyen beporszívózza.
Rossz tulajdonsága mindenkinek van, így Bonónak is: a séta fölött érzett örömében, illetve mert ezt valamiért marha viccesnek érzi, elrágja a ráadott hámot illetve pórázt. Ezért az első időben csak láncpórázon, és hám-nyakörv kombinációban, két pórázzal sétáltatható.
Olyan család lenne a számára ideális, ahol a családtagok aktívak, imádnak sétálni/futni/kirándulni, nem zavarja őket, sőt, élvezik, hogy „interaktív kutyájuk van”, aki leül velük szemben és gurrogó hangon „mesél”, bevonni próbálja őket az életébe azaz közös életet, együttélést, és nem egymás MELLETT élést szeretne. Egy aranyos ntelligens bohócot kapnak, akinek kb. akkora a szíve, mint ő maga.

kapcsolódó oldal: http://xn--llatsember-r4a4h.hu/allatok_gazd.php?id=000932