Yorkie fajtamentés


2014-09-28 - Guszti
 

Guszti 2008 szeptemberében született chipezett, oltott, ivartalanított yorkshire terrier keverék fiú.
Gazdás kutya volt, a Csepel-sziget egyik településén.
Helyi állatvédők kértek segítséget a számára, a gazda ugyanis hol kizárta a telekről és nem engedte be, hol pedig „bikaláncra” tette. Egy biztos, jó szót Guszti nem sokat kapott tőle.
Így – bár kedvessége, jó természete megmaradt –Guszti rászokott, hogy megálljon a maga lábán, megtalálja, ami a létfenntartáshoz szükséges, és megvédje magát, állattól, embertől.
Hihetetlenül okos kutya. Megfigyel, felmér, ezek után cselekszik.
Nem lakásban tartották, borzasztó piszkos volt, mikor hozzánk került, mégis, első pillanattól szobatiszta, nem rongál. Pórázon sem vitték sehová, nem foglalkoztak vele: egyszerűen nem kellett: ennek ellenére, álomkutya módjára megy pórázon az első próbálkozás óta: nem húz, felveszi a tempót, nem kötekszik a kertekből kifelé figyelő kutyákkal, figyeli és követi a parancsokat (megállsz, mehetsz), idegen emberektől, hangos zajoktól nem fél. Rettentően szeret sétálni. Ha látja a gazdi sétára utaló magatartását, izgatottan nyögdécsel, sietteti, induljon már. A testi élvezetek sorában egyértelműen a séta az első, utána jön a simogatás, és legutolsó – bár igen fontos - a pocak.
Apportos, és nagyon szeret labdával játszani. Egyenlőre a falka többi tagjával még nem igazán játszik, hacsak helyosztót nem: a játékra még nem jutott ideje, hiszen a csapaton belüli pozícióját kellene tisztázni. A helyosztó meccs egyértelműen a fiúkra korlátozódik, és kétséget nem hagy nekik a tekintetben, hogy ő szeretne a főnök lenni. Ezt a másikat szoros emberfogásban kísérgetve, fejét menés közben a nyakára nyomva fejezi ki. Bunyót azonban nem kezd. Ha viszont meglökik, nekimennek, igazi kondi szépe lesz: dülleszti a mellét, erőfitogtat, hatalmas önreklámot csap, és ha kell, cselekszik.
Határozott egyéniség és ezt mindenki számára egyértelművé teszi, ám élete nem a dominancia, és a vezető pozíció megszerzése körül forog. Pusztán nem szeretne utolsó lenni. Az utolsót, leggyengébbet viszont védi: ha konfliktushelyzet alakul ki a falkában, azonnal ott terem, és bevédi a vitázók közül a gyenbégget.
Ha engedik, hogy szeresse a környezetében lévő kétlábúakat, ez Gusztit boldoggá teszi. És ebben a szeretetben a „láb” fontos szerepet kap: kedvenc „kétlábújának”minden nap, programszerűen lábmosást végez, módszeresen, egy négyzetmillimétert sem kihagyva,. Egész kis lényéből süt ilyenkor az odaadás. Imád ölben lenni, ha a gazdi dolgozik, két hátsó lábán állva két mancsát rátéve, azzal bökködve jelzi, hogy csinálhatna értelmesebb dolgot is – például vele is foglalkozhatna. Ebben elég kitartó, de ha a gazdi is az „egyéb” tevékenységben, úgy ezt egy idő után tudomásul veszi.
Egész kis lelkét odaadná azért, hogy szeressék, ám ha bántják – egyértelmű, hogy kapott, mert a rúgásra emelt láb, ütésre emelt kéz láttán diszkréten jelzi, hogy neki meg foga van és ha rákényszerítik, védekezne. Nehéz iskolát járatott vele az élet, ha nem is törte meg.
A pocakját nagyon szereti. Lehet kerek, szögletes, gömbölyű vagy kocka alakú, nyers sárgarépa, tészta vagy husi: lehetőleg sok legyen. A súlyára így majd vigyázni kell.
Nem egy házőrző alkat, illetve inkább ötletszerűen őriz: ha épp olyan hangulata van, ezerrel őrjáratozik a kerítés mellett, ha nem, lustán napozik a párnáin. Sokkal inkább testőr: követi a szeretett lényt, ahová csak lehet.
Guszti nem ugatós. Látszólag ellentmond ennek, hogy rettentő kommunikatív, ám ezt nem ugatással, hanem úgy yorkie-mód, nyögdécselve, különböző „nyaffantó” hangokat adva (de rettentő kifejezően) teszi.
Nem lenne elkeseredve, ha egyedüli anya-apa szeme fénye lenne majd, de örülne egy kislány társnak is. A macskatársaságról szívesen lemond, de ha muszááááj, hát jó, csak ne sok vizet zavarjon.

kapcsolódó oldal: http://xn--llatsember-r4a4h.hu/allatok_gazd.php?id=000815