Yorkie fajtamentés


2015-02-01 - Zorro
 

Zorro 2014. június 01-jén született ivartalanított yorkshire terrier kisfiú.
Egy szaporítónál látta meg a napvilágot, tőle vásárolta egy hölgy, azzal a céllal, hogy megszabadítsa, és egy jobb életet biztosítson a számára, s adta le fajtamentésünkhöz megbeszélés alapján épp ezért.
Zorrón teljes mértékben látszott, honnan jött. Egész addig csak nőtt, mint a gomba, nulla neveléssel: 8 hónaposan a „világ legtermészetesebb dolgaként” pisilt, ahová érte, a nyakörvet, pórázt, az emberi környezetben való viselkedés normáit nem ismerte.
Nyilvánvaló volt, hogy sok kutya között cseperedett, mert bár dominancia-elképzelései lennének, ismeri a kutyákkal szembeni viselkedés szabályait. Dominanciája sem igazán zavaró: nem szenved állandó ego-túltengésben, csak a fontos dolgoknál – KAJA – jön elő, hogy bizony, itt ő a király, és természetesen minden ennivalót neki kell megennie. Ez sem csoda: meglehetősen sovány volt, mikor hozzánk került, és étkezési stílusából látszik, nem saját tányérból tanították, kulturáltan enni, hanem aki kapja marja! – alapon, vegye, vigye, ki hogy boldogul az odaborított akármiből kirabolva kellett ennie. Ennek megfelelően etetéskor most is körberabolja az összes tányért, ez sajnos még nem változott.
Imád játszani. Szeret rohangálni a kertben, kergetőzni birkózni az alárendelt szerepet vállaló hasonszőrű (méretű és korú tinikkel), de akár nála erősebb testalkatúakkal is. A játék sosem megy át torzsalkodásba. Kutyajátékokkal játszani még csak most tanul. Nagyon izgatja a felette lévő égbolt: számtalanszor nézi a madarakat, hogy repülnek, és ha a kertben landolnak, bizony kergeti-vadássza őket. Szereti a huzakodós játékokat is: ő lóg az egyik végén, ember vagy állat a másikon, és hajrá, ki az erősebb? Játékstílusa meglehetősen szertelen, de nem bántó.
Szemben játék közbeni szertelenségével, napközben a lakásban szinte észrevehetetlen. Merthogy – ellentét ugyan – halál lusta is, imád kéjesen elnyújtózni a lakásba besütő napsávban, és hiába van útban bárkinek, véletlenül sem megy arrébb.
Bár már sétál pórázon, ez inkább olyan, mintha egy rakétát sétáltatna az ember: dübörög ezerrel – szó szerint se lát, se hall, nem szaglászik, nem áll meg. Száguld, mint egy túledzett teljesítménytúrázó.
A szobatisztasága 90%-os. A maradék 10%: az esős idő. Mert ugye esőben csak nem megy ki tapicskálni az ember gyereke. Meg ha fáradt, akkor sem.
Az embereket nagyon szereti. De úgy olyan „macskásan”, a maga módján. Ha látogató jön, ő az első, aki az ölébe pattan, és – látszólag – agyonajnározza. Ha hárman jönnek, képes három embernek egyszerre az ölében ülni. Ha azonban kicsit távolságból szemléli az ember, rájön, hogy a dolog Zorróról szól inkább, ő csak olyan statiszta-féle benne: amolyan „simogatóember”, aki a Fenség fenekét, füle tövét, stb. a Fenség jelzései szerinti intenzitással, helyen és ideig simogathatja.  Ahhoz, hogy ezt észrevegye bárki, idő kell. sokáig ringhat a tévhitben, hogy a dolog Róla, vagy legalábbis: kettőjükről szól, de ez tévedés. Nem von azonban ez a tény le semmit Zorró szerethetőségéből, bohókás bájából, kedvességéből. Látszólag ellent mond ennek, hogy gyerek, vagy másik kutya ideális játszótársa lenne. Pedig így van. Szép lassan benevelné őket – úgy, hogy közben a másiknak is élvezetes ez, imádónak, alattvalónak.
Örül, ha vannak körülötte, szereti a nyüzsit, ezért olyan család lenne ideális a számára, ahol gyerek, és kutyatárs is van, sokat vannak otthon, jó humorral rendelkezik a család valamennyi tagja, és sok a simogató kéz.

kapcsolódó oldal: http://xn--llatsember-r4a4h.hu/allatok_gazd.php?id=000849