Szösszenetek


Sétáltatás vs. kutyafuttató
 

Leginkább a (bel) városban élő embereknek, ha azt mondom, kutyasétáltatás, esetleg kutyafuttatás, akkor manapság az a kép jelenik meg, ahogy egy kutyafuttatóban a gazdik kis csoportokban állva beszélgetnek, a kutyák meg ásnak, játszanak, ugatnak, futkároznak, illetve a nem annyira szociális beállítottságú blökik állnak a gazdik lába mellett. Az egész kedélyesnek, családiasnak tűnik, és egyébként is: jó szórakozás. Legalábbis a gazdik mindenképpen ezt állítják, illetve azok, akik kívülről nézik őket. Ha a kutyákat megkérdeznénk erről, az ő véleményük már merőben más lenne, még ha nem is minden kutyáé. De miért is?
A kutya alapvetően falkaállat, és mint olyan, szüksége van a (falka) társakra, a gazdi(k)ra, és persze arra, hogy más kutyákkal találkozzon. Eddig rendben is van a kutyafuttató, de hol itt a gond? Ott, hogy ahány kutya, annyi egyéniség, azaz nem minden kutyának van szüksége a kutyatársakra, van, akinek a gazdi éppen elég társaság. A másik (és egyben a nagyobbik) problémát az jelenti, ha a gazdi elsősorban azért jár le a helyi kutyafuttatóba, hogy a többi gazdival társadalmi életet éljen, és nem pedig azért, hogy a kutya jól érezze magát.
Ugyanezt kiterjeszthetjük a pórázas sétákra is: remélem, mindenki előtt ott a kép, ahogy a telefonáló, és abba láthatóan belemerülő gazdi hevesen gesztikulálva beszélget a mobil eszközön, MorzsiBuksi pedig lobog a póráz végén. Nulla figyelmet kap a gazdájától, aki azt sem veszi észre, ha a kutya pisilni szeretne, szimatolni, egyszerűen tovább rángatja, mert nem figyel rá. Ez a fajta „sétáltatás” a kutyának nem öröm, hanem stressz.
A sétaidő a kutyáé, ne vedd el tőle, kedves gazdi! Séta után, felérve a lakásba úgyis nekiáll az ember a házimunkának, tévénézésnek, stb., nem tud foglalkozni annyit a kutyával, legyen hát a figyelme legalább a séta alatt száz százalékosan a kutyáé!
Visszatérve a kutyafuttatós „bandázásra”: igen, a kutyáknak szükségük van arra, hogy más kutyákkal találkozzanak, ez igaz. De ha a séták csak ebből állnak, hogy a gazdi elmegy a futtatóig, a blöki játszik, ő beszélget, majd hazamennek, a kutya sosem fogja megtanulni, hogy hallgasson a gazdájára, figyeljen oda rá, és ami a fontosabb: hogyan közlekedjen kulturáltan pórázon, hiszen a „séta” alatt elrepíti a gazdit a kaputól a helyi futtatóig, ahol ugatva várja, hogy végre lekerüljön a póráz, és azt csinálhasson, amit akar. Meg kell, hogy legyen a balansz a kutyafuttató és a pórázas séták között, kicsit ez is, kicsit az is. Azaz: ha a gazdi ragaszkodik a futtatózáshoz, a sétaidő fele álljon abból, viszont a másik felében gyakoroljuk vele a behívást, jutalomfalattal, illetve utána póráz fel, és sétáljunk egyet a környéken vele, odafigyelve rá, gyakorolva a megállást, leülést a járda szélén, stb.
Valamint: ha a kutyát szemmel láthatóan hidegen hagyja a többi kutya, ne forszírozzuk a kutyafuttatóba járkálást, mert nincs rá szüksége. Más kérdés, hogy a gazdi ott szeretné megosztani a helyi pletykákat a többi gazdával, de ha a kutyának nincs erre szüksége, sétáljanak inkább egy nagyot a környéken, vagy – ha a kutya szeret labdázni – menjenek arrébb a többi kutyától és a gazdáktól, és labdázzon vele.
Még egyszer: a kutyák falkaállatok, de egy kutyának éppen elég, ha a saját falkájához ragaszkodik, őket szereti, tiszteli, és az ő társaságukban érzi jól magát. Ez a falka nem kell, hogy más kutyákból álljon, jelenthet egyetlen gazdit is. És ennek az egyetlen gazdinak a feladata az, hogy minőségi foglalkozást nyújtson a kutyának, rendszeres közös programokkal, tanítással, játékkal.
És ne felejtsük el: minél többet foglalkozunk a kutyánkkal, annál inkább erősödik a köztünk lévő kapcsolat, annál inkább figyel majd ránk, hallgat ránk, és annál több mindent fogunk tudni nála elérni.