Yorkie fajtamentés


2013-08-15 - Jázmin
 

Lehetne Jázminka jellemzésének a címe "Maugli élni tanul"
Lehetne, mert Jázminka valóban Maugliként kezdte a rehabilitációját – ám mégsem jó ez a cim.
Részint, mert Mauglival ellentétben Jázminka LÁNY, részint pedig mert bárha mélyebbről indult, ám mégis gyorsabban halad, gyorsabban tanul, mint Maugli.
Előéletéről, előtörténetéről annyi tudható: egyszer csak hirtelen felbukkant Budatétényben – teljes pánikban szaladgálva egy félkopasz kutya. Akik látták, szőrhiányossága, hosszú lábai miatt sokáig kínai kopaszkutyának gondolták.
És ott szaladgált kifulladásig, és még azon is túl, teljes zavarodottságban, senki lelkét nem érintve a pánikolós félelmével, ijedt tétovaságával, mígnem jó emberek, állatbarátok megszánták, próbálták befogni.
Mert ahol ő zavarodottan próbált életben maradni – egy forgalmas többsávos út szélén -, ráadásul menekülve minden és mindenki elől, ott esélye sem lett volna erre.
De Jázmin nem hagyta magát, így aztán több napos fogócska után sikerült csak nagyon nehezen begyűjteni.
És befogása után szembesültünk a következőkkel:
- A kutya úgy néz ki, mint egy kopaszkutya… Szőr rajta alig… pedig hát egy yorkie azért úgy általában nem jár meztelenül.
- Nemhogy kopasz, de csontsovány is. És olyan szinten elhanyagoltan bőrbeteg, hogy a szagára rá lehet ülni, azzal akár falat lehet bontani.Karmai olyan hosszúak voltak, hogy centi körül kellett vágni belőlük, és több bele volt nőve a talppárnába, ami arra utal, nem volt lehetősége koptatni őket, azaz ketrecben élt.
- Nem csak kopasz, csontsovány és bőrbeteg – de teljesen szocializálatlan. Olyannyira, hogy se embert, se állatot, se füvet, se földet, se játékot – gyakorlatilag semmit - nem ismer. Ezekkel nem tud mihez kezdeni, mindezek iránt vagy közönyös – vagy pedig fél tőlük.
- És bónuszként még tüzel is.
Mindezt összegezve jó okkal feltételezzük: szaporítóé volt, ketrecben tartották, a világgal nulla kapcsolatban, és mivel betegsége miatt törődést igényelt - volna -, és költeni kellett - volna - rá, fogva tartója visszaadta a természetnek.
Így aztán Jázmin nagyon mélyről indult. Fizikálisan is, mentálisan is.
De mert nem szellemi fogyatékos, „csak” bőrbeteg és „csak” teljesen ingerszegény környezetből pottyant elő, így – ha nem is rohamléptekkel, de folyamatosan alakul át a leányzó.
Napról-napra épül a bizalom, alakul kutyává a félős, sovány, beteg, zavarodott ideggörcs.
Lépésről-lépésre épül föl, változik, nyílik meg Jázmin.
Első körben – azonnal és sürgősen - elkezdtük a kutya fizikális gyógyítását.
Ennek jegyében bőrbetegsége gyógyulófélben, természetesen folyamatos kezelés és kontroll alatt.
Csontsoványsága a múlté. Eszik, sőt fal. Itt és most próbálja behozni az összes korábbi nélkülözést.
A szocializációja sem volt kevésbé nehéz ügy.
Nem tudott semmit, nem ismert semmit – sem embert, sem kutyát, sem szabadságot, sem ketrecméretnél nagyobb teret a világban, de nem ismerte a földet, a füvet, a játékot, a szeretetet, az érintést, a simogatást. … Ez mind félelmetes, ismeretlen jelenség volt számára.
Majd aztán apránként megtanult bízni, később megtanult örülni. Megtanult játszani előbb egyedül, játékokkal – mostanában már kutyatársakkal is.
Megtanulta, hogy tulajdonképpen szép a világ,, hogy az nem annyira félelmetes hely – és hogy őneki is van ebben a világban hely.
Megtanult nyílt térben is élni és mozogni, megtanulta, hogy sem ember sem állat nem okvetlenül ellenség, akiktől passzív közönnyel, apatikus elzárkózással kell védekezni. Megtanulta elfogadni, majd igényelni a foglalkozást, a simogatást.
Most és még tanul. És bár szépen halad, jócskán van még pótolnivalója.
Kicsit esetlen, kicsit otromba.
Mindent túlzásba visz.
Túlzásba viszi a bizalmat: akihez ragaszkodik, azt őrzi. Egy vérmes házőrző lakozik a kicsi kutyában… ha hagyják kibontakozni. (Ha nem, akkor erélyesebb kérésre azért hajlandó erről lemondani).
Túlzásba viszi a játékot: ami játékot magáénak tekint, amit szeret, azt vagy szétszereli, vagy a végtelenségig hordja az arra hajlandó játszótárs elé, és kéri, sőt követeli a közös játékot. (Ám ha erre nincs éppen idő, akkor hajlandó nyugodtan kivárni, míg adódik megfelelő alkalom)
Túlzásba viszi – természetesen – az evést. Minden, az evés lehetőségére utaló jel esetén ő azonnal lelkesen jelentkezik, csatlakozik. (Viszont erről is simán lebeszélhető.)
És esetenként túlzásba viszi az újonnan felfedezett önérzetességet.
Szóval Jázmin élni tanul.
Sokat tanult már, és a kiinduló állapothoz képest elmondhatjuk: gyorsan is tanul, szívja magába, tanulja meg a kutyaságot.
De még mindig van mit pótolnia.
Ezért aztán Jázmint olyan gazdának javasoljuk, akinek van türelme, van ideje - és főleg van némi hozzáértése – kivárni, míg a teljes átalakulás végbemegy.
Aki folytatja a szocializációt, befejezi a rehabilitációt.
Aki – nem mellesleg - vállalja és folytatja bőrbetegségének kezelését, ha az ismét kiújulna: ez nem valószínű, de nem is kizárt.
És akkor kap egy nagyon jó kutyát, aki pontosan azt és úgy csinálja majd, amit és ahogy a gazda elvár.
Mert Jázminban már megvan, már megjelent a megfelelni vágyás, megvan a tanulási készség. Formálható, alakítható.
És már igényli és várja a visszajelzést, már akar együttműködni, akar megfelelni, úgyhogy bármilyen közegbe, bármilyen családba – ha ott adott egy hozzáértő, őt és a további nevelését felvállaló GAZDA – simán, zökkenőmentesen beilleszthető.

Jázminka már GAZDIS!

videó: http://youtu.be/vVPsBWikd3Q és http://youtu.be/a9E0ymf2Wfl



külső képtár: http://www.flickr.com/photos/allatesember/sets/72157639967371626/...

kapcsolódó oldal: http://xn--llatsember-r4a4h.hu/admin/allat.php?a_id=000734&felt=gazd&fev=2014&re