Ha a kutyák beszélni tudnának, vagy memoirokat írhatnának, Tüll a szaporítók világáról tudna bestsellert írni-
Oltási könyve szerint 2011 januárjában született, hosszú lábú, elegáns alkatú, yorkie-szerű kislány. Megjárta viszont már minimum két szaporító kölyökkutya-gyárát. Ennyiről tudunk oltási könyve alapján. A rövid élettörténetbe az is belefért, hogy leadják a csongrádi menhelyen, több társával együtt.
Talán az lehetett a gond, nem tüzelt? Könnyen elképzelhető, bár nem tudom, miért okozhatott ez meglepetést? A hiányt szenvedő szervezet, hogy életben tartsa magát, leadja a „fölösleges funkciókat”, azaz egy erősen alultáplált kutya NEM fog tüzelni. Tüll pompásan bebizonyította a tézist: egy hétig kellett csak jó minőségű és elegendő táplálékon lennie s lőn csoda: ő is, és a vele szabadult másik kislány is tüzelni kezdett. Amint befejezték, ivartalanítva lettek, így neki már szaporítóktól nem kell félnie: számukra értéktelenné lett téve.
A hosszú éhezést nehéz behozni: nehezen rakódik rá az izom, súly, és ő is, a „barátnő” is két hónap után is még erőteljesen „filigrán” kategória.
Csakúgy, mint az emberekből, a kutyákból is mást-mást hoz ki a nehéz sors: ki hallatlanul lágy és szelíd, ki, ha nyuszinak és lágynak született is, harcos lesz a megpróbáltatások hatására.
Tüll rendkívül kedves, de eldöntötte: kiáll magáért, sőt, míg az vele volt, vele lévő (az átéltek hatására megadóvá vált) társát is védte. Tüll is persze inkább csak „mondja”, mint lemeccseli a dolgokat: a kutyától teljesen szokatlan, kukorékolás jellegű hanghatásokkal próbálja bebiztosítani az életét. Ez valami helyi folklór lehet, mert társa ugyan így „ugatott”. Egy biztos: a taktika hatásos, mert aki hallja, meghőköl, megdöbben – majd hahotázni kezd. Addig Tüll árkon-bokron túl lehet.
Gyorsan megszokta úgy a jót, mint az elvárásokat: természetesen rögtön ágyba kutya lett, és hogy a dolgot fokozza, bebújik még a takaró alá is, rátapadva az ő „emberére”. Ezzel már azt is elmondtam: rendkívül ragaszkodó: bepótolná, ami eddig kimaradt neki, a simogatásokat, szeretetet.
A többi kutyával viszonya barátságos, de csak – azóta gazdás – barátnőjével játszott. Hogy ő már nincs, elkezdett ideiglenes befogadójával is. Most van „átbillenőben” a bizalmatlanságból a stabil bizalom felé. Így sokszor invitálja az erre hajlandó kétlábúakat játszani, majd időnként megriad saját bátorságától és elinal. Utóbbi azonban egyre ritkábban fordul elő.
Valószínűleg kutyapelenkára volt szoktatva, mert a földön lévő – szerinte ilyen funkciójú – textíliákat előszeretettel megtiszteli, és láthatóan nem érti, miért lila ettől befogadója feje. Ilyenkor azonban csap elzár, kimegy, megoldja a természetben. Csak úgy, a lakásban a pusztaföldre soha nincs baleset, tehát egyértelműen tanított viselkedés ez nála.
Lassan eszik, szereti kiélvezni, amit kap. Teljesen vegyes táplálkozású: szereti a jó minőségű tápot, a részére főzöttet, de a nyers gyümölcsöket, zöldségeket is! Nagy kedvence az alma! Először mindig a jobbnak ítélt dolgokat (husi) eszi meg, de szép lassan, módszeresen bedolgozza aztán az egész adagot, tésztát, zöldséget, mindent. Neki a szokásosnál több időt kell hagyni erre.
Nem első találkozásra omlik valakinek a nyakába, de bizalma hamar megnyerhető, mert igényli, hogy kötődhessen.
Nem ugatós: ok nélkül nem hangoskodik, ha történés van, jelzi, de kérésre elcsendesedik.
Pórázon szépen megy.
Olyan gazdi lenne számára az ideális, aki sokat van otthon vele. Csak koordinált mozgású, halkabb, nagyobb gyerek mellé mehet! A kisgyerekektől, széles mozdulatoktól fél. Egy, legfeljebb két hasonló méretű és temperamentumú kutyatárssal jól kijöhet.

Tüll már GAZDIS!

videó: http://youtu.be/lRGlvspoVFc



külső képtár: http://www.flickr.com/photos/allatesember/sets/72157636239590284/...

kapcsolódó oldal: http://xn--llatsember-r4a4h.hu/admin/allat.php?a_id=000739&felt=gazd&fev=2014&re