Menyust 2012. augusztus 21-én szedte fel megtalálója a Nagykörösi úton: sokkos állapotban volt, miután elütötték.
Szerencsére a balesetet maradandó károsodás nélkül megúszta, ám gazdája, hiába kerestük másfél hónapon keresztül, nem került elő, így Menyus most gazdikereső.
Menyuska kb. 1 éves ivartalanított yorkshire terrier fiú kutyus. Kezdetben mintakutya volt: szófogadó, illedelmes. Egyre többször vettük észre, hogy felsikít futás közben. A diagnózis megerősítette: kétoldali patella-ficama és – kistestűeknél nagyon ritka – diszpláziája van. Rosszabbik térdét megműttettük, kb. fél év múlva derül ki, most van-e további sebészi tennivaló. Nem kizárt azonban, hogy most nem, később viszont szükséges lesz műtét, ami nem olcsó dolog. Olyan elkötelezett gazdit keresünk tehát számára, aki akarja is, de TUDJA is vállalni ezt a költséget.
Menyuson a műtét nagyon nagyot változtatott: felszabadult, isten átka kamaszfiú lett! Már a gipszben is elszántan rodeózott, legnagyobb rémületünkre, és kergette falktatársait, amit korábban a fájdalom miatt nem csinált. Szokásai, magatartása gyökeresen megváltozott. A „bocs, hogy élek” üzemmódot felváltotta a „ki, ha én nem”! A banda egyik legnagyobb pankrátora, folyamatosan játékos birkózásra hergeli a súlycsoportjába tartozó falkatársakat. Mindezt azonban korábbi kedves bájával, a „rágicsáljuk egymást” játékkal keverve. Most éli újra – vagy talán először meg – a gyerekkorát, és eldöntötte: az irományok (újságok, szótárak) a fő ellenség. Írtja – írtaná is – őket rendesen! Új szokása, hogy a gazdi lábai között szaladgál, de közben – mert úgy viccesebb csipkedi, jobb esetben a nadrágját, rosszabban a vádliját, ami neki nagyon, az áldozatnak kevésbé tetszik. mondtuk is: az orvos valami mást is – tán a jóságot? – kivehetett belőle, és elvisszük visszarakatni bele! Szintén új elem a viselkedésében a szeretett ember hazaérkezésekor rendezett sikító-extázis, testi sértéssel kísérve: örömében visít, mintha nyúznák, és karmol, mintha élve eltemették volna. Az örömét kiváltani pedig elég a kertbe kimenni, majd vissza. Nagyon jól kijön a többi kutyával, ám az embert egyenesen imádja. Hihetetlen manőverekre, és a fizikai lehetetlenség határait súroló méretűre összezsugorodni képes, hogy pont az ember vállán, a nyaka melletti kis gödörbe tuszakolja be magát: ha ott van, kéjesen elengedi magát, és elégedetten szuszog, nyalogat. Nagyon igényli, hogy szeressék! Nagyon szeretetteli, kedves és odaadó kis jószág!
Trombita-torkát szintén figyelembe kell venni örökbe fogadásakor, mert a házat – decibelben is – rettenthetetlenül őrzi! Ebben azonban rövid rábeszélésre enged. Érzékenyebb lelkületű (fülű) szomszédokkal azonban ez a hang és éberség öriharit okozhat!
Természetesen ez és a tini-rosszalkodás enyhül és elmúlik: ottmarad viszont a kedves szerető kis lénye. Egy ideig azonban lehet számítani vele kisebb bosszúságokra. Haragudni viszont nem lehet rá, olyan ártatlanul néz a megrágott papírok tetején!



külső képtár: http://gallery.site.hu/u/kasznakati/gazdira_talalt_kutyusok/2012-01-01-2012-12-3...