Kutyakötelesség klub


2013-08-04 - 2013. évi nyári Kutyakötelesség tábor
 

Kutyakötelesség tábor 2013.

Újabb sikerekről számolhatok be a " Kutyakötelesség" programunk sorozatában.

Idén másodszor rendeztük meg a nyári táborunkat. Annak ellenére, hogy nem csináltunk túl nagy hírverést, és nem hirdettük úton-útfélen, a tavalyi létszámot meghaladóan jelentkeztek a gyerekek a július 8-12 között megtartott Kutyakötelesség táborba. Sőt, az idei táborunk immár nemzetközivé nőtte ki magát, a magyar gyerekek mellett két amerikai és két kínai csemetével "gazdagodtunk". Visszatérő táborlakóink is voltak szép számmal, volt olyan, aki az elmúlt évben olyan jól érezte magát, hogy idén a testvérét is elhozta.
Szóval hétfőn reggel 19 gyerek, Zolika, Bátor és én vágtunk neki az előttünk álló hétnek. Természetesen bemutatkozással kezdtük az első napot. A "Kutyakötelesség" program alapvető célja a felelős állattartásra való nevelés, ezért erről, valamint az állatvédelemről,és a természetvédelemről is beszélgettünk. Idén szerettem volna előtérbe helyezni azt a szemléletmódot, hogy ne csak részleteiben foglalkozzunk ezekkel a témákkal, hanem az összefüggéseket is ismerjük meg. Úgy gondolom, ha valaki szereti az állatokat, akkor nemcsak nekik kell megadnunk, amire szükségük van, hanem a környezetüket is meg kell ismerni és védeni. Az egyik olyan dolog, amit a környezetünkért megtehetünk és a gyerekek számára is mindennapi rutin lehet, az a szelektív hulladékgyűjtés és a hulladékok mennyiségének csökkentése. Ezért olyan kézműves remekekkel készültem, aminek az alapanyaga „szemét”. Előre gyűjtögettem az otthoni kidobandókat, macskakajás konzervdobozt, régi rossz pólókat, üres, vissza nem váltható üvegeket, cipős-dobozokat.
A tavalyi hagyományokat követve, idén is választottunk csapatokat, melyeknek egyik feladata Bátor napi kétszeri sétáltatása volt, valamint különböző versenyekben mérhették össze erejüket, tudásukat.
Az első délelőtt hamar eltelt, ebéd után egy természetfilmet néztünk meg csendes pihenő gyanánt. Majd előkerültek gyűjteményem első darabjai, a cipős-dobozok. Sok színes csomagolópapír és némi ragasztó segítségével ezek az egyébként értéktelen kacatok csakhamar kincses ládikókká váltak a gyerekek kezei között. A z egész napos „szobafogság” után mindenki örült, amikor végre kiszabadultunk a kertbe, előkerültek a játékok, foci, tollas, és a nap befejezéseként egy jót játszottunk.
A második napot egy igen érdekes előadással kezdtük. Peregovits Laci, aki már járt nálunk a Kutyakötelesség Klubban is, a sokszínű rovarvilágról vetített és mesélt a gyerekeknek. Laci több nagyméretű ládával érkezett, amelyekből az előadás végén rengetegféle rovar került elő, amiket a gyerekek nagyítóval is megnézhettek.
Ebéd után - készülve a másnapi Strázsás kirándulásra – a csapat lányai a konyhába vonultak Kata vezényletével, és több kilónyi kutyasütit készítettek az egyesületi kutyáknak. A finomságok mellé játékokat is csináltunk a régi pólókból.
A délután hátralevő részében egy kis csapatjáték keretében próbáltuk ki, milyen ügyesek, illetve ügyetlenek vagyunk az állatokhoz viszonyítva. Megnéztük milyen gyorsan futunk, mekkorát ugrunk, milyen a hallásunk, látásunk, majd összehasonlítottuk ezeket az állatok teljesítményével. Gondolom senki sem csodálkozik azon, hogy mi, emberek kerültünk ki vesztesen a versenyből. A napot szokás szerint közös játékkal zártuk.
Mindenki nagyon várta már a szerdát, hiszen akkor kirándultunk a Strázsába. Tavalyi résztvevőink már előre stoppolták le a kutyákat, akikkel sétálni szerettek volna. Amikor kiértünk Ildi és Feri már várt minket, előkészítve az aznapi bográcsos ebédünket. Rajtuk kívül Évi Lizussal és Dalma Lavinával is hamarosan megérkezett, így kiegészülve csapatunk megismerkedhetett az egyesület történetével, munkájával és beszélgettünk egy kicsit a mentett kutyákról is.
Az elmélet után következhetett egy kis gyakorlati bemutató, ahol Lavina engedelmességi feladatokat csinált, Lizus és Bátor pedig egy agility pályán mutathatta be mit tud. Hogy megtapasztalhassák a gyerekek is az agility szépségeit, ők is végigcsinálták a pályát, természetesen úgy, hogy az idejüket is mértük. A győztes Zolika lett, aki még Bátort is megelőzte!
Az ebéd elkészültére még várnunk kellett egy kicsit, és hogy ne unatkozzunk, ismét az eszünket tornáztattuk meg egy kutyás teszttel. A paprikás krumpli nagyon finom lett, annak ellenére, hogy Ildi sokáig mentegetőzött hogy még soha nem főzőtt bográcsban ilyen sok embernek. Ebéd után jött a nap fő attrakciója a kutyasétáltatás. Mivel elég sokan voltunk, kivihető kutya pedig nem túl sok, így két gyerekre jutott egy-egy kutya. Tettünk egy jó nagy kört a Ligetben, majd előkerültek az ajándékok is, a kutyasüti meg a játékok, amiknek természetesen nagy sikerük volt a kutyák körében. Mindenki maradt volna még, de sajnos ez a nap is véget ért, így haza kellett indulnunk.
Csütörtökön két részre vált a csapat. Az érdeklődők ismét Peregovits Laci „mindentudását” élvezhették, sőt Laci hozott néhány frissen gyűjtött lepkét is, amelyeket a gyerekek készíthettek ki egy gyűjtemény számára. Ez egy igen aprólékos és türelmet igénylő művelet, de akik részt vettek benne, mind nagyon élvezték. A csapat másik része ezalatt társasozott, színezett és a sajátkészítésű memória-játékunkkal játszott. Délután „szabadfoglalkozás” keretében a közeli játszótéren múlattuk az időt.
Hát elérkezett az utolsó nap is. Délelőtt egy kis búcsúajándékot készítettünk, mindenki kapott egy pólót és saját maga festhette meg különböző kutyás motívumokkal. Azután a héten készült fotókból (amiket előző délután nyomtattam ki) választhatott mindenki magának 5-6 darabot. Mint tavaly, most is a délutáni záróbulival fejeztük be a hetet.
Végül szeretnék köszönetet mondani azoknak, akik nélkül nem jöhetett volna össze ez a táborunk. Először is Zolikának, aki mint mindig, most is nélkülözhetetlen volt, különösen ha műszaki dolgokról volt szó. Gulyás Ildinek és Ferinek, akik a Strázsában tettek meg mindent azért, hogy a gyereksereg jóllakottan élvezhesse a nap örömeit. Katának, aki a kutyasüti készítésében felülmúlhatatlan. Évinek és Dalmának, akik a szerdai nap sikereihez nagyban hozzájárultak. Mariannak (kolleganőm), aki a szabadnapját áldozta arra, hogy elkísérjen minket a Strázsába, és végül a PeKH dolgozóinak, akik most is mindenben rendelkezésünkre álltak.

(Bergendi Zsuzsa)