2010.decemberében el kellett altatni 14 éves fehér puli kutyánkat, Benit. Ez önmagában is nagyon szomorú, hát még úgy, hogy ő életünk nagy eseményein vett részt. Végig kísérte gyerekeim születését és cseperedését, családi eseményeken mindig ott volt, és velünk dolgozott az irodában. Őrzött-védett, szépen nézett, vagy csak aludt békésen. Mikor elment, nagyon hiányzott, de elképzelhetetlen volt, hogy új kutya vegye át a helyét. Legalább egy fél évig bírtuk kutya nélkül, ám aki kutyás, az kutyás is marad….Amikor pedig fejben eldől valami, akkor már jönnek a „véletlenek”. „Véletlenül” egy internetes keresés kapcsán- szigorúan munkaügy – rátaláltam egy kutyusra, akinek szomorú sorsa nagyon megindított. Jó-jó, de hol van ebben a társadalmi szerepvállalás ?! A kutyus az Állat és Ember Állatvédő Egyesületnél lakott – ezt csak így tudom definiálni, hiszen panzióban lakott – Többszöri látogatás után örökbe fogadtuk Efit, aki 2 éve családunk és irodánk új tagja.
Eleinte csak ennyi kapcsolatunk volt az egyesülettel, aztán szép fokozatosan lelkes tagjai lettünk.
Mivel apukámmal és férjemmel mi vagyunk a cég managementje is egyben , elhatároztuk, hogy a rengeteg alapítványi segítséget, amit kisebb összegekben eddig is adtunk, ezentúl egy fele koncentráljuk. (Amikor ezt az érvelést elmondom a telefonáló alapítványoknak, ők is elfogadják.)
Így tudtunk megjelenni az Angyalok Erdejében 2011. karácsonyán, azóta is folyamatosan segítjük az egyesület munkáját. Virtuálisan örökbe fogadtuk Rokit, aki eddig a Strázsa Panzióban lakott, vállaltuk költségeit, egészen nemrégen történt örökbeadásáig.
Az anyagi támogatás mellett hozunk-viszünk kutyusokat állatorvoshoz, ideiglenes gazdihoz, végleges gazdihoz, és az egyesület szinte valamennyi rendezvényén részt veszünk, mint szervezők. Ebben segítenek családunk tagjai - apukám, lányom, Manka -, de a cégben dolgozó kollegák is, akik önként szívesen jönnek a cél érdekében.
Karácsonykor ajándékba a céges partnereinknek az egyesület kreatív vezetősége által készített gyertyákat adtuk, ráírva, hogy az ajándékokra szánt pénzzel támogattuk a kutyusokat. Mindenki boldog volt a szép és egyszerű ajándékkal.
Azt gondolom, mint a cég vezetője, hogy bármilyen módon tudok hozzájárulni az egyesület munkájához, azzal segítek, segítünk.
Kedves többiek, hajrá……………..

Harmath Nóra, Effi örökbefogadója, Manka anyukája, a Fort Kft. ügyvezetője

kapcsolódó oldal: http://www.fort.hu/